Astanga jóga

Az astanga a hatha jóga egyik összetett, dinamikus formája, amely kötött gyakorlatsorokból, összesen hat sorozatból áll.

A sorozatok nem csak az ászanákat állítják sorrendbe, hanem összekötik őket a mozgással (vinyásza), a légzéssel (hangos, mellkasi légzés), a bandhákkal (energetikai zárak) és a dristikkel (tekintet egy adott pontra szegezése). Így a gyakorlás folyamatosan, megállás nélkül zajlik, és ritmusát a légzés adja. Ez a légzéstechnika segíti az elme lecsendesítését, csakúgy, mint a tekintet vezetése (dristi). A légzés és a bandhák együtt belső hőt fejlesztenek a testben, amely a hajlékonyság növelése mellett beindítja a tisztító folyamatokat, ugyanis a kiváló izzadtság a testszövetekben felhalmozódott méreg- és salakanyagokat is eltávolítja.

Az első sorozat szankszrit neve „yoga chikitsa”, azaz jógaterápia, célja a fizikai test megerősítése, a hajlékonyság növelése, szervezet tisztítása, illetve az egészség megőrzése és helyreállítása. Terápiás jellege ellenére már az első sorozat is komoly kihívások elé állítja a gyakorlókat. Nem is elsősorban az ászanák kivitelezése hanem a figyelem összpontosítása és megtartása jelent nehézséget. A gyakorlás során végig figyelni kell a bandhák megtartására, a lassú és puha, de hangos légzésre, és ászanáról ászanára vezetni kell a dristit, azaz a fókuszt. Az egyes sorozatokon belül, és az egyes sorozatok között akkor érdemes továbbmenni, ha nem kalandozik el a figyelem, a légzés nyugodt marad, ill. az addig tanultak már nem okoznak különösebb nehézséget.

A kötött gyakorlatsor nem jelenti azt, hogy monotonná vagy unalmassá válna a gyakorlás. Épp ellenkezőleg, a rendszeres gyakorlás gyors fejlődést von maga után: a test megerősödik és az ízületi hajlékonyság fokozódik. A gyakorlás repetitív jellege miatt egy idő után már nem kell azon gondolkodni, melyik ászana következik, minden figyelem befelé irányul, még csak az oktató utasításaira sem kell figyelni. A gyakorlás egy tükörré válik, amely nem csak a test, hanem az elme aktuális állapotát is mutatja. Ugyanazon sorozat rendszeres gyakorlásával szinte kézzel fogható változásokat lehet elérni, de ez a fizikai szint csak az astanga egyik mellékhatása, és nem a célja.

Eleinte még versenyzünk önmagunkkal, elkeserít, ha valamelyik ászana vagy vinyásza „nem sikerül”, és örülünk, ha egy-egy nehezebb pozíciót „sikerül” végrehajtani. Ezek a különbségek egy idő után eltűnnek, és egy külső szemlélőként tekintünk a gyakorlásra, a nyitómantrától a zárómantráig. Olyan érzés ez, mintha nem is mi gyakorolnánk, hanem a gyakorlás történne velünk.

“Practice and all is coming. – Gyakorolj, a többi jön magától. “

– Sri K. Pattabhi Jois

Az astanga egyik különlegessége a mysore stílusú óra. Mysore órán az oktató nem vezeti a tanítványokat, nem diktálja a légzést, vagy az ászanákat. A résztvevők saját ritmusukban gyakorolnak, közben személyre szabott fizikai igazításokat és verbális instrukciókat kapnak.

A mysore stílus a jógaoktatás egyik legjobb és leginkább személyre szabott formája, számos előnye van a hagyományos vezetett órákkal szemben:

Az oktatónak nem kell bemutatnia az ászanákat, így sokkal több figyelmet tud szentelni a gyakorlókra.
Egy-egy igazítás sokszor többet ér, mint a verbális instrukciók sokasága. Egy érintés összetett, ugyanakkor érthető információkat hordoz az idegrendszer számára.
A gyakorlás csoportos, ugyanakkor személyre szabott: a gyakorlóknak nem kell egymáshoz, vagy az oktatóhoz alkalmazkodniuk, saját ütemükben haladhatnak.
Kezdő gyakorlók ászanáról ászanára kapják meg a sorozatot, nem kell sietniük, még csak végig sem kell haladniuk az egész sorozaton.
Ez az egyetlen olyan jógaóra, ahol együtt tud gyakorolni a hosszú évek óta jógázó haladó gyakorló, és a jógával csak ismerkedő gyakorló is.